Macikonyha

Ha néhány nappal karácsony előtt még nem lenne ötleted egy egyszerűen és gyorsan elkészíthető desszerthez, ellenben megmaradt egy csomó kandírozott gyümölcs, mazsola és fel nem használt karácsonyi fűszer az ünnepek előtti sütőmaratonból, ráadásul még egy doboz unalmas vaníliafagyid is van a mélyhűtőben, akkor ez a recept lehet a megoldás minden gondra és bajra.
Házi készítésű tejszínes vaníliafagyiból, otthon kandírozott citrushéjakkal, finom rumba áztatott megolvasott mazsolával, pörkölt mandulával, és egy kevés házi marcipánnal megtoldva nyilván sokkal méltóbb lenne az ünnephez, de a ráfordított időt és a munkát szem előtt tartva nekem most mindenképp ez a lusta változat a favorit.

Stollen fagyi

1 liter vaníliafagyi

kb. 1 csésze rumos mazsola (tasakos készen kapható)

1 doboz kandírozott narancshéj

1 doboz kandírozott citromhéj

fahéj, vagy ízlés szerint 2-3 teáskanál stollen fűszerkeverék (gyömbérpor, szerecsedióvirág, ánizs, koriander, szegfűszeg, fahéj, kardamom)

A fagyit 10-15 perccel a felhasználás előtt kiveszem a mélyhűtőből. ( de mire hazaérek vele a boltból kb. ugyanilyen mértékben megpuhul) Mixerrel belekeverem a fenti hozzávalókat és fahéjjal illetve stollen fűszerkeverékkel fűszerezem. Folpackkal kibélelt őzgerinc -formába öntöm, elsimítom és ráhajtom a fóliát. Legalább 6 órára a mélyhűtőbe teszem felvágás előtt.

Forraltbor-öntet

2 csésze forraltbor (vörösborból, készen kapható)

1 darab egész fahéj

kevés cukor

1 nagy csésze mélyhűtött meggy vagy málna

1-2 teáskanál étkezési keményítő

Az öntetet már előző nap is elő lehet készíteni. Ehhez egy kevés bort félrerakok, a többit pedig lassan felforralom a fahéjjal majd belefőzöm a gyümölcsöket (ha csak málna kerül bele, élénkebb piros lesz, mint meggyel) A fahéjat kihalászom belőle és a merülőmixerrel pürésítem a gyümölcsöket. Finom szűrőn átpaszírozom, visszaöntöm az edénybe és a hideg borral simára kevert keményítővel picit besűrítem. Hidegen és forrón is finom, nem csak ehhez a fagyihoz!

Gyerekeknek alkoholmentes öntetet pl. fűszerekkel felfőzött piros gyümölcsléből lehet főzni.

Ami az olaszoknak a torrone, a görögönek a halva, az a spanyoloknál a turrón. Nugátnak nevezem, mert azt hiszem ez az egyetlen félig-meddig megfelelő magyar fordítása, ezt a fajtát pedig tojásnugátnak. A turrón a mantecado és a polvorones mellett az egyik legtipikusabb spanyol karácsonyi édesség. Igaz, hogy manapság már nem csak ünnepek előtt, hanem egész évben kapható, de karácsonykor legalább bűntetlenül lehet fogyasztani minden mennyiségben és még fel sem tűnik.

Ha egy spanyol édesség fűszeres, karamelles, nagyon-nagyon édes, mézes, kandírozott gyümölcsöt tartalmaz vagy rengeteg mandulát, akkor egész biztosan a mórokra vezet vissza az eredete.
A közel 800 évig tartó arab uralom alatt csodálatos paloták épültek -lásd pl. Granadában az Alhambrát- mesés kertek és arab fürdők jöttek létre és természetesen a gasztronómiára is óriási befolyással voltak a muszlimok. Többek között a turrón is a mórok hagyatéka, ők honosították meg spanyolországban, ahogy sok más ételt, édességet és persze a sok- sok fűszert is.
A turrón de yema vagyis a tojásnugát csupán egyike a számtalan turrónfajtának. A legismertebb turrón a 2 ostyalap közé préselt mézből, tojásfehérjéből és sok sok cukorból készült kemény mandulanugát. Talán azért is ez a közismertebb, mert hosszabb ideig eltartható, mint a tojásos vagy a csokis turrón.

A tojásnugát elkészítése szerintem nem túl bonyolult, a legnehezebb része az, amikor ki kell várni azt a 6-7 napot amíg prés alatt van. Egy picit a marcipánhoz hasonlít mivel ugye tele van mandulával, de a marcipánnál omlósabb és a tojásnak köszönhetően olvadósabb, krémesebb.
Abszolút kedvecem a Turrón Crema Catalana, de sajnos csak nagyon ritkán jutok hozzá. Egyelőre receptem sincs hozzá, de ha lenne, akkor sem biztos, hogy nekiállnék. A profi cukrászüzemek műveihez hasonlót házilag nehezen lehet előállítani, illetve csak sok tapasztalattal lehetséges, felülmúlni őket pedig szinte lehetetlen.

A tojásnugátot egy kis odafigyeléssel szerintem még a kezdők is el tudják készíteni és ha még ma nekibátorkodnak, akkor 4. adventre pont ki is piheni magát a nehezék alatt.

Tojásnugát - Turrón de yema

35 deka cukor
125 ml víz
4 tojássárgája (jó minőségű, friss, szép sárgájú tojást érdemes csak felhasználni hozzá!)
30 deka nagyon finomra darált tisztított mandula
a szóráshoz porcukor

A vízből és a cukorból szirupot főzök. Néhány percig hűlni hagyom.
2 darab kb.10x15 cm-es formát sütőpapírral szépen kibélelek. Akkorára kell vágni a papírt, hogy a végén a turrón tetejére is rá lehessen hajtani! Én egy hosszúkás tupperware uzsonnásdobozt használtam.
A tojások sárgáját egy teflonozott edénybe teszem, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadom apránként a meleg szirupot végül a mandulát is hozzákeverem. Fntos, hogy a mandula a lehető legfinomabbra legyen darálva! Közepes lángon szintén folyamatos kevergetés mellett megforrósítom a masszát. A keverést nem szabad abbahagyni, különben leéghet a krém. 2-3 percig főzöm, majd az előkészített formába öntöm és elsimítom. Ráhajtom a papírt, és amikor langyosra hűlt, 1-1 kg nehezéket -mint pl. egy-egy csomag liszt vagy cukor- fektetek rá. Legalább 3 napig, de inkább 7 napig a nehezék alatt hagyom. ( az elsőt 3 nap után türelmetlenül kivettem!) Ezután kicsomagolom a turrónt, porcukrot szitálok rá bőségesen és jobb híján* karamellizáló pisztollyal égetem rá a karamellréteget.

A fenti mennyiség 2 darab turrónhoz elég!

*Hagyományosan egy tűzforró vaslappal történik a karamellizálás, illetve manapság egy elektromos célszerszámmal, ami egy merülőforralóhoz hasonló elven működő kerek és lapos fémspirál. Ezek mindegyike ritkaságszámba menő konyhai eszköz, karamellizáló pisztoly viszont már sok háztartásban előfordul. A karemell természetesen sokkal egyenletesebb és szebb lesz a feljebb említett szerszámokkal, de ne legyünk telhetetlenek!

Békés harmadik advent vasárnapot!

A florentin 3 fő alkotóeleme a méz, a kandírozott narancshéj és a szeletelt mandula. Az igazi florentinbe még csak minimális mennyiségű liszt se kell, anélkül is szépen összeáll az egész, még ha a sütőből kivéve elsőre nem is ezt a látszatot kelti.

Mivel már hónapok óta nem sütök rendszeresen, nincs itthon mindig 6 zacskó mandulalap, kandírozott ez meg az és sok más egyéb, amit minden nap sütögetős korszakomban magától értetődően tornyokba halmoztam a kamrában. Így aztán spontán sütések a legtöbbször meghiúsulnak, még mielőtt nekikezdtem volna. Most is majdnem így lett, de aztán egy kis improvizálással sikerült elkerülni a pofáraesést. A receptben előírt mandulának csak a fele volt szeletelt, a másik felét darabolt héjazatlan mandulával és egy kevés fenyőmaggal pótoltam. Jó lett, tehát bátran lehet variálni a mandulát, akárcsak a kandírozott gyümölcsöket is. Nekem sajnos nem volt itthon, de a kandírozott cseresznye nagyon jól mutat benne! Most Conni barátnőm többszörösen kipróbált, jól bevált receptjét vettem alapul.

Adventi florentin

15 deka cukor
5 deka méz
10 deka vaj
125 g tejszín

A fenti hozzávalókat egy edényben összeforrósítom és kevergetve főzöm még 5 percig.

7 deka vegyes kandírozott gyümölcs (citromhéj, narancshéj, gyömbér, cseresznye stb.)
20 deka szeletelt mandula

A mandulát és a nagyon apróra vagdalt kandírozott gyümölcsöket a mézes keverékhez adom és további 5 percig főzni hagyom, közben gyakran megkeverem.

Egy kb. 30x35 cm méretű tepsibe sütőpapírt fektetek és elsimítom rajta a forró mandulás masszát. 180°C fokra előmelegített sütőbe tolom és 10-15 percig sütöm. A sütőből kivéve egy friss sütőpapírra borítom a florentint, lehúzom róla a papírt és hűlni hagyom. Amikor már langyosra hűlt, elsimítok rajta kb. 10 dekányi olvasztott csokit. Ha megdermedt a csokiréteg, egy hosszú pengejű késsel kb. 3x3 cm-es kockákra vágom a florentint. (Az oldalát is csokiba lehet mártani és a sütőpapíron hagyni megdermedni.)

Evvel a recepttel kívánok Nektek békés második advent vasárnapot!

Látni se bírom már a milliomos szeletet, meguntam a látványát. Ti is?
Remélem ezt a fatörzset nem kell most 5 hónapig nézegetni, bár nem tudom megígérni, hogy ezentúl ömlesztem a blogra a bonbonokat, szaloncukrokat, kekszeket és tortákat. Viszont van 1-2 apróbb, könnyen kivitelezhető tervem az adventi időszakra, nem akarok elkiabálni semmit, de remélem sikerül legalább egy részét megvalósítani az elkövetkező hetekben.

Ez a fatörzs még nem a terv része, hanem az idei advent első vasárnapi süteménye. A Lajos Mari féle piskóta receptjét még tavaly fedeztem fel az ügyeskezű Palócprovence oldalán. Kipróbaltam az eredetit, majd később minimális változtatásokkal is kísérleteztem : 2 deka lisztet étkezési keményítőre váltottam, citromlé helyett egy csipet sóval vertem fel a tojásfehérjét és egy késhegynyi sütőport is tettem bele. Mindkét esetben puha, rugalmas, tartalmas piskótát kaptam, tehát a titok nyitja valóban a sok tojássárgájában rejlik. A krém saját kútfőből származik, meglevő hozzávalókból improvizált főzött krémes/vajas.

A piskótához:

8 tojássárgája
4 tojásfehérje
10 deka cukor
8 deka finomliszt
2 deka étkezési keményítő
1 késhegynyi sütőpor (tényleg csak ennyi!)
1 csipet só
porcukor a szóráshoz

A cukrot és a tojások sárgáját fehéredésig keverem. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A lisztet a keményítővel és a sütőporral elszitálom, majd a tojáshabbal felváltva apránként és nagyon óvatosan a cukros tojássárgájába forgatom.
A tepsit olajjal kikenem, belefektetem a sütőpapírt, és olajjal ezt is nagyon vékonyan kikenem*.
A tésztát egyenletesen elsimítom a tepsiben és 8 percig sütöm az alsó-felső lángnál 200 °C fokra előmelegített sütőben.
Egy kiterített konyharuhára porcukrot szitálok, majd a papírnál fogva leemelem a tepsiről a megsült piskótát és ráborítom. A papírt azonnal lehúzom a tésztáról és a konyharuhával együtt feltekerem a piskótát. Így hagyom amíg teljesen kihűl.

A krémhez:

2,5 dl tejszín
4 tk. étkezési keményítő
20 deka Schwartau nugát
25 deka szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!!!)
7 deka porcukor
2 púpozott teáskanál cukrozatlan kakaópor

A tejszínből kb. fél decit félrerakok, a többit pedig felforralom. A hideg tejszínben simára keverem a keményítőt, és besűrítem vele a forró tejszínt. Lehúzom a tűzelyről, és még forrón belekeverem a nugátot. Hagyom teljesen kihűlni. A puha vajat nagyon habosra keverem a porcukorral, végül a kakaót is beledolgozom. Amikor kihűlt a nugátos krém, kanalanként hozzákeverem a cukros vajat, végül legalább fél órára behűtöm.
A kihűlt piskótát egyenletesen megkenem a krém egy részével, a maradékkal pedig bevonom. Csokoládédarabkákkal és ételfestékkel színezett, kristálycukorba forgatott marcipánnal díszítem.

* Nem szoktam kiolajozni se a tepsit, se a sütőpapírt, pedig néha nagyon praktikus. Egyrészt mert em csúszkál a papír a tepsiben, mikor rákenem a tésztát, másrészt hihetetlenül könnyen és szépen hagyja magát lehúzni a megsült róla. Még valami! A sütőpapír vételekor nem éri meg spórolni, ugyanis a hazai kínálatban létezik olyan fajta, amelyik sütőpapírnak csúfolja magát, de mindennemű tészta -még a kelt, meg a vajas is- csúfosan ráragad, összesül vele és fecninként lehet csak róla levakarni, ha egyáltalán le lehet.

Kicsi Vú Segítsütije március vége óta egyfolytában kísértett. Már a gondolatától is híztam egy kilót, de még ez sem tántorított el attól a tervemtől, hogy egyszer megsüssem. Bizony, én még soha az életben nem sütöttem, sőt még csak nem is kóstoltam a skótok híres-hírhedt kalóriabombáját, alias milliomos szeletet de most hirtelen megéreztem, hogy eljött az ideje. 1-2 hete még a Lidlben is megjelent egy akció keretén belül, az ígéretesen csengő Luxury Caramel Shortcake néven. Ok, összességében nem volt rossz, a keksz omlós és morzsálódós, a karamell egy kicsit műhatású, a csoki viszont igazán finom volt.

A saját sütés rossz csillagzat alatt indult eleinte, de végül minden jobb lett mint vártam. Az első malőr az volt, hogy nem volt itthon barnacukrom, így elég sápadtka lett a tészta és a karamell is, a második pedig, hogy 2 tubus helyett 2 doboz cukrozott sűrített tejet (80 dkg!!!) zúdítottam a kekszalapra, ezáltal megduplázódott az amúgy is brutális karamellréteg. Persze a vajmennyiséget is meg kellett dupláznom miután feltűnt a baki, de ezek után már csakazértis 25 deka csokit olvasztottam a tetejére! Szemtelenül finom lett, de vigyázat, elképesztően addiktív!

Milliomos szelet
Caramel Shortcake - Millionaire's Shortbread

A tésztához:

17 deka liszt
12 deka vaj
5 deka cukor (nádcukor előnyben!)
egy csipet só

A karamellréteghez:

10 dkg vaj
2 doboz (80 deka) cukrozott sűrített tej (pl. Nestlé Milchmädchen)
egy jó csipet só

A csokimázhoz:

25 deka olvasztott csoki (ét-, és tejcsoki vegyesen)
1 ek. étolaj

Egy 20x20 cm-es sütőformát kibélelek sütőpapírral. A lisztet, sót, és a cukrot gyorsan elmorzsolom a vajjal. A homogén morzsát a formába szórom és egy kanállal alaposan lenyomkodom, amíg egy egyenletes tészteréteggé válik. Villával megszúrkálom, és 10 percre a hűtőbe teszem, közben előmelegítem a sütőt 180°C fokra. Kb.15 perc alatt halványbarnára sütöm a tésztát.

A sűrített tejet a sót és a vajat egy vastag aljú edénybe öntöm és folyamatos kevergetés mellett felforrósítom. Addig keverem tovább, amíg szemmel láthatóan jól besűrűsödik és egy kis színt kap. A megsült tésztára öntöm a krémet és hűlni hagyom.

A csokit mikróban megolvasztom és alaposan elkeverem az olajjal. A langyosra hűlt karamellre öntöm, majd éles késsel 2x2 cm-es praliné méretű kis kockákra vágom amint megdermedt a csoki. (Nem szoktam olajat tenni a csokimázba, de most kicsit attól tartottam, hogy megreped a vastag csokiréteg, és nem lehet szépen vágni ha teljesen megkeményedik.)
Most pedig fogyókúrázom!

Azt hiszem ez nem egy feltétlenül szezonhoz köthető sütemény, de valami mégis azt sugallja, hogy tavasszal vagy nyár elején van az ideje, mert akkor esik a legjobban, legalábbis én így vagyok vele. Aki még nem ismeri, annak elárulom a 3 fő ismertetőegyét: 2 réteg nem túl édes könnyű kelttészta, 1 réteg levegős, habos vaníliakrém, valamint egy réteg dúsan mandulás mézes ropogós karamell. Egy jól sikerült 'Bienenstich' szerintem felveheti a versenyt a legrafináltabb cukrászati műcsodákkal is, és aki egyszer sikerrel elkészíti, annál visszatérő vendég marad egy életen át, ezt saját tapasztalatból mondom!

Darázscsípés
frissen a legfinomabb!

A krémhez:

4,5 dl tej
1 tasak vaníliás pudingpor
12 deka cukor
8 deka vaj
2 dl tejszín
1 tasak habfixáló
1 tasak vaníliás cukor

Fél dl tejben elkeverem a pudingport, majd hozzáöntöm az időközben felforralt tejhez. Amikor besűrűsödött a puding, félrehúzom az edényt, és hagyom teljesen lehűlni. A szobahőmérsékletű vajat habosra keverem a cukorral, majd kanalanként hozzádolgozom a hideg pudingot. A hideg tejszínt vaníliás cukorral félig felverem, beleszórom a habfixálót, és stabil habbá verem. Amikor mindez megvan, a vajas pudingba forgatom óvatosan a tejszínhabot, és lefedve a hűtőbe teszem a krémet legalább egy negyed órára.

A mandulás réteghez:

15 deka szeletelt mandula
10 deka vaj
2 ek. méz
3-4 ek. tej
8 deka cukor.
1 tasak vaníliás cukor

Egy kis edényben összeforrósítom a vajat a mézzel a tejjel, a vaníliás cukorral és a cukorral, lehúzom a tűzről, majd belekeverem a szeletelt mandulát. Hűlni hagyom. (a mandulát semmi esetre nem szabad megpirítani!)

A kelttészta hozzávalói:

5 deka vaj
2 dl tej
1 tasak szárított élesztő
1 egész tojás
7 deka cukor
1 tasak vaníliás cukor
1 csipet só
40 deka finomliszt

A vajat mikróban megolvasztom, hozzáöntöm a tejet, és ha kell visszateszem a mikróba még fél percre amíg meglangyosodik a tej. (természetesen nem szabad túlmelegíteni, tehát aki nem bízik a technika csodáiban, inkább egy kis edénykében langyosítsa össze a tejet a vajjal) Beleszórom a cukrot, beleütöm a tojást és habverővel simára keverem. Ezután mehet bele az élesztőpor, amivel úgyszintén simára keverem, majd apránként beleszitálom a lisztet is. Legutoljára a sót dolgozom bele, de ekkor már kézzel gyúrom. Mostanában gyakran csinálom e-szerint a sorrend szerint a kelttésztákat, mert így nagyon hamar összeáll egy szép sima és ruganyos tésztává. Lefedem a kelesztőtálat, és a duplájára hagyom kelni a tésztát.

Egy 26 cm-es csatos tortaformát kibélelek sütőpapírral. A megkelt tésztát enyhén lisztes deszkán összegyúrom, és egyenletes kerek lappá nyújtom. Beleemelem a formába, majd rásimítom a kihűlt mandulás-mézes masszát. Letakarva még 15-20 percig pihentetem. A sütőt 175°C fokra előmelegítem. Kb. 30 perc alatt megsütöm a tésztát. Akkor jó, ha a mandulás réteg egyenletesen világosbarnára karamellizálódott.
Hagyom teljesen kihűlni.

A kihűlt tésztát kettévágom, leemelem a tetejét és az alsó lapra kenem a krémet. Most 2 lehetőség van arra, hogy hogyan kerüljön vissza a fedőlap:

1. A dobos tortához hasonlóan cikkekre vágom a karamelles mandulás tésztát, és a cikkeket egyenként helyezem a tortára. Ennek előnye, hogy felvágáskor nem deformálódik el a krém, könnyen vágható lesz ezáltal szép szeleteket kapok, és ilyenkor nem kötelező hosszasan behűteni sem a megvágás előtt.

2. Egy darabban fektetem a fedőlapot a krémre, és legalább 3-4 órára hűtőbe rakom, hogy jól megdermedjen a krém. Ezután sok érzéssel, de főleg egy nagyon jó fűrészes késsel vágom fel a süteményt. Ennek a rizikója az, hogy esetleg kinyomódik erre-arra a krém, de megvágás előtt igazán szép látvány az egybefüggő mandularéteg.

A fenti sütemény, mint ahogy a receptből is kitűnik, egy 26 cm-es tortaformára van szabva. Én mindig ezt az adagot sütöm. Természetesen nem csak tortaformában, hanem tepsiben is meg lehet sütni, és kisebb-nagyobb kockákra vágni, de ebben az esetben meg kell növelni a hozzávalók mennyiségét. Egy gáztepsihez minimum 60 deka lisztből sütném a tésztát, ennek megfelelően a krémet is fél adaggal növelném.

Nem lehet ráfogni erre a tortára, hogy a spanyolviasz kategóriába tartozna, inkább nevezném békebelinek, mert olyan mint amilyent a nagymamák ünnepnapokra szoktak sütni. A tésztája egy hagyományos kevert diós tészta, aminek egyetlen extrája a pirított dió, a tölteléke pedig a dobostorta krémje dupla adag csokival és rummal felturbózva, kakaópor nélkül. Másnapra lesz az igazi, addigra jól összeérik a krém a tésztával. Minden morzsája tömény nosztalgia.

A krém hozzávalói:

4 egész tojás
20 deka kristálycukor
2 tasak vaníliás cukor
20 deka keserűcsoki
20 deka vaj
3 ek. rum

Fém habüstbe ütöm fel a tojásokat, hozzáadom a cukrot, a vaníliáscukrot és elkeverem. A csokit megolvasztom. (pl. Lindt Excellence 70%) Egy edényben 2 ujjnyi vizet forralok, majd ráteszem a habüstöt, és gőz fölött habosra keverem a tojáskrémet. A gőzről levéve beledolgozom az olvasztott csokit és a rumot, majd teljesen lehűtöm a krémet. Ezután hozzáadom a szobahőmérsékletű vajat, és habosra keverem. Még habosabb lesz a krém, ha 2 keverés között fél órára behűtöm, és újra kikeverem.

A diós tészta hozzávalói:

10 deka puha vaj
20 deka cukor
4 tojás
1 csipet só
10 deka dióbél
25 deka liszt
3 tk. sütőpor
4 ek. rum
1 mokkáscsésze tej

A diót tepsire terítem, és forró sütőben pár perc alatt enyhén megpirítom. Amikor kihűlt, egy nagy éles késsel deszkán durvára aprítom.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét sóval kemény habbá verem, majd hidegre teszem. A tojássárgákat a puha vajjal és a cukorral habosra keverem, beledolgozom a rumot, a tejet, a sütőporos lisztet meg a diót, végül óvatosan beleforgatom a tojáshabot is. Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma aljába sütőpapirt fektetek és belesimítom a tésztát. 175°C fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütöm, és a formában hagyom kihűlni.
3 lapba vágom a tésztát, megtöltöm a krémmel és be is vonom vele. Egy éjszakára a hűtőbe teszem, mielőtt felvágnám

Húsvéti pécsi kirándulásunkon levadásztunk egy kis hazait, azaz néhány rőfnyi paprikás füstölt kolbászt, egy kevés kolozsvári szalonnát, és egy kis libahájat. Mondjuk a libaháj szerintem nem igazán szereti a hűtés nélküli utaztatást, ezért még azon frissiben tartósítottam, vagyis kisütöttem. Lett belőle egy literes befőttesüvegnyi finom libazsír, és kóstolgatás után még 2 maréknyi tepertő is megmenekült a torkoskodók elől. Ez épp elegendő is volt egy adag libatepertős pogácsához, melynek receptjét Stahl Gyors szárnyas ételek című könyvében találtam. A sorozatból megvettem a Gyors húsos ételek-et is, mert éhesen belelapozgatva egyszerűen nem tudtam otthagyni. Egyébként jóllakottan is tetszenek a receptek, valóban gyorsnak és nagyon finomnak tűnnek, szóval telitalálat volt mindkettő. Másnap Gyors... lázban égve visszamentem a könyvesboltba, hogy begyűjtsem a sorozat többi könyvét is, de azok már nem győztek meg igazán.
Ez a tepertős pogácsa is valóban gyorsan megvan, hisz nem élesztős, hanem sütőporos a tésztája így aztán elmarad a hosszadalmas kelesztési idő. A könyvbéli recepttől annyiban tértem el, hogy búzaliszt helyett fehér tönkölylisztet használtam és jóval vékonyabbra nyújtottam a tésztát szaggatás előtt.

Libatepertős pogácsa

15 deka libatepertő
4 ek. natúr joghurt
1 tojás
2 gerezd fokhagyma
25 deka fehér tönkölyliszt
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szódabikarbóna
só
frissen őrölt bors
1 tojás a kenéshez
köménymag

A hűtőből kivett tepertőt gépben finomra darálom, majd elvegyítem a joghurttal és a tojással és a szétnyomott fokhagymával. A lisztet elkeverem a sütőporral és a szódabikarbónával, bőven tekerek bele borsot, és a sóval se spórolok. A tepertős-tojásos egyveleget a liszthez adom, először fakanállal kezdem el összeállítani, majd kézzel gyorsan összegyúrom a tésztát. Nagyon hamar és könnyen összeáll, nem szabad, és nem is kell sokáig gyúrogatni. Lisztezett deszkán 1-1,5 cm vastagra nyújtom, felvert tojással vékonyan lekenem, éles késsel bevagdosom majd a legkisebb pogácsaszaggatómmal (kb. 4 cm) kiszaggatom és köménnyel megszórom. Sütőpapírra rakosgatom a pogácsákat, és hőlégkeverésnél 200°C fokra előmelegített sütőbe tolom őket 10-12 percre. 48 darab apró, ízletes és fűszeres pogácsa lett ebből az adagból.